Amikor a Parkside PRMA 40 megmentette a falut
Megmondom őszintén, én már elmúltam hetven, és azt hittem, engem újdonsággal nem lehet meglepni. Láttam én már TSZ-t, rendszerváltást, háromféle forintot meg olyan fűnyírót is, amit még kézzel kellett tolni, miközben a szomszéd gyerek húzta hátul a hosszabbítót.
Aztán egyszer csak megjelent nálam a Parkside PRMA 40.
Először gyanakodva néztem. „Hol a kábel?” – kérdeztem. Azt mondták, nincs neki. „És a benzin?” – kérdeztem. Azt mondták, az sem kell. Erre már majdnem kihívtam a jegyzőt, mert ilyen szerkezetet én még nem láttam.
Másnap kipróbáltam. Beletettem az akkukat, megnyomtam a gombot, és elindult. Olyan csendesen dolgozott, hogy először azt hittem, elromlott. A szomszéd Pista bácsi át is kiabált:
– Józsi, mikor kezded már a fűnyírást?
– Pista, már húsz perce nyírom!
Erre átnézett a kerítésen, és majdnem leesett a papucs a lábáról.
A legnagyobb meglepetés azonban az volt, amikor a kert végében a tyúkok sem szaladtak szét a zajtól. Sőt, az egyik kakas annyira megszokta a csendes működést, hogy a fűnyíró mögött sétálgatott, mintha ő lenne a művezető.
Délutánra olyan szépen le lett nyírva a gyep, hogy a faluban elterjedt a hír: nálam biztosan valami városi kertész dolgozik titokban. Pedig csak én voltam meg a Parkside PRMA 40.
Azóta a gépnek saját neve van. Egyszerűen csak „Villámnak” hívom. Nem azért, mert gyors, hanem mert a szomszédok szerint biztos villám hajtja, ha sem kábel, sem benzin nincs benne.
A történet tanulsága? Ha valaki egy könnyen kezelhető, csendes és meglepően erős akkus fűnyírót keres, ami még a falusi pletykagyárat is beindítja, annak a Parkside PRMA 40 jó eséllyel beválik. Én legalábbis már nem cserélném vissza a régi, füstölő, köhögő benzines gépemre – azt meghagyom emléknek, hogy legyen min nevetni az unokáknak. ?
Ajánlott termékek
Cikk megosztása:
